Jogszabályok gyakorlati alkalmazása  
Füstmentesebb lépcsőházak
Wagner Károly
Küldés e-mailben Nyomtatható változat 
Az új OTSZ - helyesen - előtérbe helyezi a lépcsőházi füstmentesítést, de a kialakításra vonatkozó követelmények nem bővültek lényegesen. A cikk olyan, kevéssé szabályozott tényezőkre hívja fel a figyelmet, amelyek a lépcsőház "tűzeseti működését" alapvetően befolyásolják.

 

A jól kialakított füstmentes lépcsőház a füstelvezetéssel létesített lépcsőháznál lényegesen nagyobb biztonságot jelent. A füstöt ugyanis nem vezetjük át a lépcsőház - vagyis a menekülési út - légterén, hanem be sem engedjük oda veszélyes mértékben. A gravitációs lépcsőházi füstelvezetésnél további problémát jelent, ha a fejlődő füst nem elég meleg, vagy lehűl: nem alakul ki a füstelvezetéshez szükséges felhajtóerő, a füst elvezetése helyett a füst bevezetése valósul meg a lépcsőházba és a kapcsolódó terekbe. A füstmentesség több, az OTSZ-ben nem kellően részletezett körülményen is múlik.

Nyitott vagy zárt?

Első megközelítésben a nyitott kialakítás mellett szólhat, hogy elronthatatlannak tűnik, de sajnos a valóság más: több esetben előfordult már, hogy a lépcsőház füstmentességét biztosító nyílásokat az ott lakók beüvegezték, lezárták, mert zavarta őket a hideg, a huzat, az eső és a hó. Ennek következtében a lépcsőházba nemhogy bejut a füst, hanem ott is marad... A nyitott kialakítás ellen szól egy másik, „sikamlós" érv: a lépcsőfokokra, pihenőkre ráfagyhat a beeső hó, csapadék, ami csúszásveszélyt jelent.

Vissza a jövőbe

A füstmentes lépcsőházat az MSZ 595 szabványsorozat 1. lapja így határozta meg röpke 30 évvel ezelőtt:

Meghatározott tűzállósági határértékű szerkezetekkel határolt, olyan szabadba vezető kijárattal rendelkező, önműködően csukódó ajtókkal ellátott lépcsőház, amelybe az épülettűz alkalmával képződött füst és toxikus égésgázok bejutásának lehetősége meghatározott mértékben korlátozott, így az épület biztonságos kiürítésére mindenkor alkalmas marad. (MSZ 595/1-1979 szabvány 1.15 pontja)

Ehhez képest a szabvány 1986. évi kiadása visszalépést jelentett, hiszen kikerült a definícióból a tűzgátló határoló szerkezet és a közvetlen kijárat (igaz, a lépcsőházi falak a tűzgátló falakkal egyenértékűek). Az új OTSZ az utóbbi követelményt visszaemelte az előírások közé: vagy közvetlenül a szabadba vezető kijárattal kell létesíteni a lépcsőházat, vagy zárt közlekedőt kell kialakítani a kijárat és a lépcsőház között. A folyosót természetesen tartalékvilágítással kell ellátni, és a lépcsőházon/előterén más helyiség csak tűzgátló módon elválasztva kapcsolódhat.

Veszélyes ablakok

A füstmentes, zárt lépcsőházak homlokzati falain gyakran létesítenek ablakokat. Nyitható ablakok esetében ez azzal a kockázattal jár, hogy a lépcsőház szellőztetése céljából az ablakokat kinyitják, és nyitva hagyják (1. kép). Tűz esetén a szükséges túlnyomást nem lehet létrehozni, mert a levegő a nyitva hagyott négyzetmétereken elszökik. Ez a kockázat az alábbi módokon kerülhető el, vagy csökkenthető:

  • a lépcsőházi ablakok nem nyithatók;
  • a nyitás „jogosultsághoz kötött" (az ablak csak segédeszközzel, pl. kulccsal nyitható; a segédeszközt meghatározott beosztású személy kapja meg; a nyitásra vonatkozó szabályokat a Tűzvédelmi Szabályzatban meghatározzák);
  • a nyitható ablakok a tűzjelző berendezés jelére csukódnak.

1. kép: A látszat ellenére ez egy túlnyomásos lépcsőház

Túlnyomás helyett túlzott nyomás?

A lépcsőházban kialakuló túlnyomás megnehezítheti, sőt meg is gátolhatja a bejutást. A menekülés irányába, azaz a túlnyomással szemben nyíló ajtószárny akkor nyitható, ha a nyitáshoz szükséges erőszükséglet nem haladja meg a menekülő személyek erejét, de az 1. ábra szerinti forgatónyomatékok mértéke is megfelelő.

1. ábra

Megjegyzendő, hogy a túlnyomásos füstmentesítésre létezik honosított harmonizált szabvány, ez azonban nálunk még csak angol nyelven jelent meg (MSZ EN 12101-6:2005 - Füst- és hőszabályozó rendszerek, 6. rész: Nyomáskülönbséges rendszerek műszaki előírása. Szerelvények). A szabvány szerint a füstmentesítő rendszert úgy kell méretezni, hogy a nyitás erőigénye a kilincsnél mérve ne haladja meg a 100 Newtont. Visszatérve az 1. ábrához, látható, hogy az önműködő csukószerkezet forgatónyomatéka és az ajtószárnyra ható túlnyomás hat az ajtó nyitásával szemben. Az alábbi egyenletből kiszámítható a maximális megengedett túlnyomás, ha ismerjük az ajtó geometriáját és a csukószerkezet csukónyomatékát. Az utóbbira az MSZ EN 1154 tartalmaz osztályozást (ld. a keretes részt).

Pmax = (100 N * Xkilincs - Mcsukó ) / (0,5 * SZajtó * Aajtó)

ahol:    Pmax         a maximális megengedett túlnyomás

            Xkilincs     a kilincs távolsága az ajtó forgástengelyétől

            Mcsukó      a csukószerkezet csukónyomatéka

            SZajtó       az ajtó szélessége

            Aajtó        az ajtó felülete

Egy átlagos, 2 m2 felületű ajtó esetében (kilincstáv 0,8 m; csukószerkezet osztálya: 4) Pmax értéke 54 Pa; zárt ajtók esetén tehát ezt nem lenne szabad túllépni.

Bár nem jogszabály, azért érdemes megemlékezni az Akadálymentesség Európai Eszméjéről: eszerint akadálymentesített területen az ajtónyitás erőszükséglete nem haladhatná meg a 30 (azaz harminc) Newtont! Ha a két előírást egymásnak eresztjük, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a két követelmény betartása csak ajtómozgató szerkezet segítségével lehetséges...

Az OTSZ továbbra is 75 Pa felső korlátot ad meg, valamint - az ME 04-132:1984 előírásaihoz képest újdonságként - az előtér nélküli lépcsőházak esetében nyomáslevezető felületet követel meg (azaz eltérő megoldás - pl. frekvenciaváltó - csak az OKF eltérési engedélye alapján alkalmazható).

Csukószerkezet-osztályok

Az MSZ EN 1154 szabvány az alábbi osztályokba sorolja a szerkezeteket:

Osztály    Csukónyomaték (Nm)

     3                      18

     4                      26

     5                      37

     6                      54

     7                      84

Füstgátló és tűzgátló ajtók csukószerkezeteként legalább 3. osztályú csukónyomatékú termék alkalmazható.

Füsttel telített lépcsőházak?

Az OTSZ nem ad részletes szabályokat a légellátó ventilátor, illetve a légbeszívó nyílás helyére. Utal arra, hogy a ventilátor légbeszívó nyílását védeni kell a füsttől, valamint előírja, hogy a leggyakoribb esetben, azaz a középmagas épületekben a levegőt a lépcsőház tetején kell betáplálni (ami sugallja a lépcsőház tetején való elhelyezést is). A tetőfödémen, vagy a homlokzat legfelső felületén elhelyezett légbeszívó nyílás komoly kockázatot rejt magában tűz esetén. A füst kivezetési pontjait (nemritkán az elszívó ventillátort is) ugyanis jellemzően a tetőn helyezik el, ezenkívül a homlokzaton, az ablakokon kilépő füst is eljuthat a tetőre. Ennek szembetűnő példája a 2007. évi debreceni paneltűz: a 2. képen jól látható, hogy a füst beterítette a lapostetőt. Ha lett volna az előírásoknak megfelelően, a tetőre telepített füstmentesítő ventilátor, visszatáplálta volna a lépcsőházba a füstöt (hatásvadász fogalmazással: az életet jelentő levegő helyett).

2. kép: A debreceni paneltűz

Német alapossággal...

Az MSZ EN 12101-6 szabványlapban megjelenik az óvatosság: a légbeszívást a talajszinten vagy annak közelében, de a pincei füstelvezető nyílásoktól távol kell elhelyezni, illetve, ha erre nincsen mód, akkor a szabvány megengedi a tetőszinti elhelyezést. A szabványhoz egy német szakmai egyesülés, az RDA-Arbeitskreis fűzött megfontolandó kritikai észrevételeket: álláspontjuk szerint nem engedhető meg a tetőszinti légbeszívás. Az általuk javasolt elrendezési lehetőségek a következők:

  • talajszinti légbeszívás;
  • talajszint közeli légbeszívás a homlokzaton (pl. ablak alatt); füstmentes területen, egyéb nyílásoktól legalább 2,5 m távolságra (kivétel ez alól a lépcsőház ajtaja).

Figyelni kell az alábbiakra:

  • a légbeszívó nyílás nem lehet közterületen;
  • a légbeszívó nyílás előtti területen meg kell akadályozni, hogy a nyílást eltorlaszolják (pl. szemeteskuka, gépkocsiparkoló);
  • a nyílás közelében nem lehet füstkivezető nyílás (ez alól kivételt jelenthet az az eset, amikor a füst kilépési sebessége nagyobb, mint 7 m/s, a füstöt függőlegesen felfelé juttatják a szabadba és ezt szakértő jóváhagyta);
  • az üzemeltetőnek rendszeres feladata a nyílás környezetének rendbentartása.

Az alábbi helyekről nem szabad a füstmentesítéshez levegőt szívni:

  • tető felett;
  • olyan emeletek felett, ahol tűz keletkezhet és a füst nyílásokon keresztül a szabadba juthat;
  • tüzelőberendezések égéstermék-elvezetőinek közelében;
  • lefedett belső udvarokból;
  • átriumokból.

Magától értetődően a leírtak érvényesek az egyéb tűzeseti légbeszívó nyílásokra (előterek légbeszívása, biztonsági felvonó aknaszellőzése, füstelvezetés légpótlása).

Mi történik akkor, ha a használatba vétel során derül ki, túl közel került egymáshoz füstkivezetés és légbeszívás? Terelőlemez, illetve a ventilátornyílások elfordítása, elhúzása jelenthet megoldást (3. kép).

3. kép: Utólag beépített terelőlemez

Működtetés és egyebek

Tűzjelző berendezés léte esetén a tűzjelző központ működésbe hozza a füstmentesítést. Az OTSZ előírja a kézi bekapcsolás biztosítását, a korábbiaktól eltérően valamennyi szintről. A kézi kapcsolókat biztonsági (utánvilágító vagy világító) jelzéssel kell ellátni, a kapcsoló rendeltetését egyértelmű felirattal kell jelölni. Érdemes az ajtókon a füstgátló szerepre és a csukvatartás szükségességére, illetve az önműködő csukódás biztosításának fontosságára jól látható felirattal utalni. Az üzemeltető feladata (és érdeke) a csukószerkezet meglétének, a csukódás biztosításának (az önműködő csukószerkezetnek, ill. kétszárnyú ajtóknál a csukássorrend-szabályozónak) rendszeres és dokumentált ellenőrzése, a tapasztalt problémák megszüntetése. A füstmentes lépcsőház „érzékeny állatfajta", és a megfelelő működést a jó tervezés csak megalapozhatja, de megőrzését, vagy visszaállítását az üzemeltetőnek kell vállalnia és biztosítania. Ellenkező esetben a füst elleni védekezés a tűzoltókra marad (4. kép).

4. kép: A müncheni tűzoltóság alagútszellőztető mobil ventilátora

 

Felhasznált irodalom:

Az Akadálymentesség Európai Eszméje

RDA-Arbeitskreis: Rauchschutz-Druck-Anlagen Anwenderleitfaden (2009. március 31-ei kiadás)

RDA-Arbeitskreis: Kommentar zur DIN EN 12101 - Teil 6

Lutz Eichelberger: Bemessung der Rauchschutz-Druckanlage für den Sicherheitstreppenraum (előadás a 2007. évi AGE-Szimpóziumon)

Lap teteje Ugrás az oldal tetejére

 Vélemények a cikkről

Név:
Vélemény:
 (#1) Uhereczky Csaba 2009.07.01.
Kimondottan érdekesnek találtam a cikket. A leírtak nagy része ismert kell, hogy legyen a gépész és építész tervezők és kivitelezők előtt előtt. Viszont van benne néhány olyan - egyébként logikus - észrevétel, újdonság, ami komolyan "zsebbenyúlós" következményeket vonz maga után. Pl. a talaj közeli légbeszívás, de felső légbefúvás. Ehhez külön légakna kell, amin a - nem kevés(!!!) - levegőt felvezetjük a felső szintig. Ez komoly építési többletköltség és csökkenti a hasznos alapterületet (bérbe adható!!)is. De, logikus, és a biztonság szempontjából jogos követelmény! A működtetési fejezetnél megütötte a szemem a szintenkénti kapcsolás megkövetelése. Ez mit jelent? Minden szinten egy adott helyen kell egy kapcsolót elhelyezni, vagy hasonlóan a kézi tűzjelzésadókhoz, bizonyos távolságonként több ilyen kapcsolót is ki kell építeni? Van-e már hazánkban olyan referencia értékű épület, amit így építettek meg? Ezt a cikket csak ajánlani tudom minden, a magasépítésben ténykedő kollégának!

 (#2) Wagner Károly 2009.07.02.
A talajszinti légbeszívás egyelőre szabványkövetelmény, ami a szabvány ismeretének hiánya miatt nem jellemző a gyakorlatra. A tetőszinti légbefúvást a jelenlegi Országos Tűzvédelmi Szabályzat kifejezetten megköveteli a legfeljebb középmagas épületeknél, ez már az ME 04-132:1984 műszaki előírás szerint is így volt. Az OTSZ-től eltérő kialakítást, így a ventillátor földszinti elhelyezése esetén a légbetáplálás földszinti megoldását az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság kérelemre engedélyezheti. Ugyanakkor a légcsatornát nem lehet megspórolni, ha a ventillátor nem helyezhető el a földszinten. A szintenkénti indítás a gyakorlat szerint a lépcsőházba (vagy túlnyomásos előterébe) a közlekedőről nyíló bejáratnál elhelyezett és feliratozott kapcsolót, nyomógombot jelent, de azt nem kell az adott szinten több helyen megismételni. Az említett megoldások a gyakorlatban még nem terjedtek el, egyrészt az OTSZ „frissessége” miatt, másrészt a szabvány ismeretének hiánya miatt – így ilyen épületről nem tudok (bár a szintenkénti működtetés több esetben előfordult: az OKF írta elő még a korábbi, 2/2002. BM rendelettől eltérő megoldások jóváhagyásakor, az eltérési engedélyben, ellensúlyozó - a biztonságot fokozó - intézkedésként).

 (#3) 1 2014.08.21.
1

 (#4) 2016.06.24.

Kapcsolódó cikkek
Archívum
   
Hírlevél

Feliratkozás
Leiratkozás
Kezdőlap