Jogszabályok gyakorlati alkalmazása  
Jó tudni: épületek használatba vétele
Wagner Károly
Küldés e-mailben Nyomtatható változat 
Nem ritkaság, hogy hiányosságok, mulasztások vagy szabálytalanságok miatt a tűzvédelmi szakhatóság nem engedélyezi egy új épület használatba vételét. Hogyan lehet ezt elkerülni?

Egy beruházó használatba vételi engedély iránti kérelmet nyújt be az építési hatósághoz. A hatóság hivatalosan megkeresi az ügyben érintett szakhatóságokat. Közben az ünnepélyes megnyitó meghívói már készülnek, a leendő lakók, használók szervezik a költözködést, a beruházó kiválasztja az átvágandó szalagot és a megnyitó dekorációs elemeit. Jó esetben az engedély megadásához a szakhatóságok hozzájárulnak, a határozatot senki sem támadja meg, és az jogerőre emelkedik. Ám e történet könnyen rémtörténetté is válhat - legalábbis sokan így élik meg azt a logikus folyamatot, amikor hiányosságok, szabálytalanságok, mulasztások egyenes következményeként a tűzvédelmi szakhatóság nemleges állásfoglalást ad ki.

Néhány alapvető probléma és előfeltétel

Gyakran előfordul, hogy túl korán kérik meg a használatba vételi engedélyt, és az eljáró tűzoltó félkész, rendeltetésszerű és biztonságos használatra alkalmatlan épületben találja magát. Ez felesleges időpazarlás, eltekintve azoktól az esetektől, amikor az épület mérete, bonyolultsága miatt érdemes még a használatba vételt megelőzően, de már majdnem kész állapotban elkezdeni az ismerkedést a megvalósult szerkezetekkel, gépészeti, tűzvédelmi megoldásokkal. Ám ami nincs készen, azt úgyis meg kell nézni, ki kell próbálni később.

A félkész épületekben tartott szemlék során gyakran elhangzik az a kérés, hogy „azért nézzenek körül, hátha találnak valami hibát, amit a következő szemléig ki lehet javítani". Az eljáró tűzoltó azonban nem műszaki ellenőrként vesz részt az eljárásban. A szakhatósági közreműködés célja az, hogy az elkészült épület aktív és passzív tűzvédelmét, annak szabályos és szakszerű biztosítását ellenőrizze - így neki azt az állapotot kell felülvizsgálni, amivel például a tűzoltásvezető találja szemben magát egy esetleges tűznél.

Számos olyan berendezés, rendszer van, aminek a működéséről gyakorlati próbával kell meggyőződni a helyszíni szemle keretén belül. Nagyon jellemző probléma, hogy ezeknek a berendezéseknek az összehangolt, több szakágat érintő próbájára nem kerül sor a használatba vétel előtt, így az eljáró tűzoltó az első, aki - a kivitelezők helyett - gyakorlati próbát tart. A tapasztalat sajnos azt mutatja, hogy kevés olyan rendszer van, amely már első próbálkozásra is hiba nélkül üzemel.

Kivitelezői/beruházói oldalon figyelembe kell venni, hogy az épület használatba vétele eljárási szempontból „megtöbbszöröződik", ha beépített tűzjelző és/vagy tűzoltó berendezés, valamint tűzoltósági kulcsszéf párhuzamos átadása is zajlik.

A tűzvédelmi szakhatóság által hibásnak minősített megoldásokat gyakran azzal indokolja a kivitelező, hogy az a tervben így szerepelt. A kiviteli terveket azonban - merthogy azokról van szó - a tűzoltóság nem hagyja jóvá (eltekintve azoktól az esetektől, amikor egy-egy gyakorlati megoldást a tervező/kivitelező egyeztet), így ez nem megalapozott indoklás. Nagyon fontos lenne, hogy a beruházó, a kiviteli terveket készítő tervező és a kivitelező:

  • figyelembe vegye a jóváhagyott építési tervdokumentációt;
  • az építési engedélyt ne csak az „építési engedélyt megadom" kijelentésig olvassa el, hanem alaposan böngéssze át az - esetünkben tűzvédelmi - szakhatósági kikötéseket;
  • a kikötéseken előírt egyeztetési kötelezettségeket vegye figyelembe, és időben (a kiviteli tervek készítése, illetve a kivitelezés megkezdése előtt) konzultáljon;
  • a betervezett építőanyagok, épületszerkezetek tűzvédelmi paramétereit már a tervezés fázisában, a szerkezetek, anyagok kiválasztásánál vegye figyelembe (nagyon gyakran csak a használatba vételi eljárás során derül ki, hogy az érintett szerkezetet nem lehetett volna az adott épületbe beépíteni, ugyanis ezt a termék tűzvédelmi megfelelőségi tanúsítványa/igazolása vagy építőipari műszaki engedélye tiltja);
  • a tűzvédelmi megfelelőséget az elfogadható okirat, érvényes tűzvédelmi megfelelőségi tanúsítvány vagy igazolás, építőipari műszaki engedély alapján vegye figyelembe (e cikk íróját igyekeztek már pl. orosz, ukrán tanúsítvánnyal, illetve különböző prospektusokkal meggyőzni a szerkezet alkalmazhatóságáról, sikertelenül).

Tekintsük át egy átlagos eljárás főbb szempontjait és a jellemző hibalehetőségeket!

Tűzoltási felvonulási út és terület

Az épület tűzoltási felvonulási útját és területét az épület vagy a kapcsolódó útépítési terve szerinti helyen, a tűzoltó gépjárműveknek szükséges és előírás szerinti geometriával, teherbírással kell kialakítani. A területen nem lehetnek a működést akadályozó tárgyak, dolgok (pl. a behajtást akadályozó, el nem távolítható pollerek, felfestett parkolóhelyek, fasor). Ha a tűzoltóság előírta, akkor a felvonulási területet, a területen a várakozási tilalmat jelölni kell. A szükséges tűzcsapokat a tűzoltósággal egyeztetett helyen kell telepíteni, és szabályos jelölésükről gondoskodni kell.

Szerkezeti kialakítás

Az engedélyezési tervben feltüntetett épületszerkezetek helyettesíthetők más szerkezetekkel, de abban az esetben, ha jogszabály vagy a tűzvédelmi (szak)hatóság tűzvédelmi követelményt támasztott a szerkezettel szemben, az új szerkezetnek is teljesítenie kell ezt a követelményt.

Különös gonddal kell eljárni a védelmi funkcióval rendelkező szerkezetek kialakításánál (az önálló rendeltetési egységek, a kiürítési útvonalak, a tűzszakaszok határoló szerkezeteinél). Az előírás szerinti helyeken gondoskodni kell a tűz és a füst terjedési útjainak megszüntetéséről: a fal- és födémáttörések tűzgátló tömítéséről (ez nem csak a tűzszakaszhatárokra, hanem a tűzszakaszon belüli áttörésekre is vonatkozik!), a gépészeti aknák födém síkjában való lezárásáról, illetve - ha szakhatósági kikötés volt - a szintek közötti szellőzővezetékekben tűzvédelmi elzáróelem beépítéséről.

Tűzszakaszolás

A védelmi síkok folytonosságában nem lehetnek hiányok. A gépészeti és az elektromos vezetékek falon, födémen való átvezetési helyét tűzgátló módon tömíteni; ha a tűzoltóság előírta, a tömítést maradandó módon jelölni kell (ez a későbbi helyreállítás szükségességére hívja fel a figyelmet). A tűzgátló csappantyúkat, mandzsettákat úgy kell beépíteni, hogy a szerkezet síkja a tűzgátlás síkjába illeszkedjen (pl. a lefolyóvezetékre a tűzgátló födémtől 30-40 cm-re helyezett mandzsetta ugyan összeroppantja a vezetéket tűz esetén, de a födémen átvezetett csőszakasz ettől függetlenül ki fog égni). A tűzgátló ajtók önműködő csukószerkezetét úgy kell beállítani, hogy az ajtólap biztosan becsukódjon, de ne bontsa ki a befogadó falból az ajtókeretet. Többszárnyú ajtóknál nem szabad elfeledkezni a csukássorrend-szabályozóról. A tűzgátló szerkezeteknek legalább az előírt tűzállósági határértékkel kell rendelkezniük. A homlokzatokon és a tetőn biztosítani kell a tűzterjedés elleni védelmet, a tűzterjedési gátakkal, éghető homlokzati burkolt és hőszigetelés esetében a termék tűzvédelmi tanúsítványában előírt megszakításokkal (ez utóbbi gyakran jelent gondot az I. tűzállósági fokozatú épületeknél). A 0 m közeli parapetmagasságú homlokzati nyílászáróknál különös gondossággal kell megoldani a tűzgátlást.

Tűzgátló előterekben megfelelő és önálló szellőzést kell biztosítani, ez lehet természetes, illetve mesterséges. Bármelyik megoldást választják, fontos, hogy az előtér szellőzővezetéke az épület többi részétől tűzszakaszhatárnak megfelelő tűzállóságú legyen, hiszen ez a „mini tűzszakaszként" kialakított előtér idegen tűzszakaszon átvezetett nyúlványaként kezelendő.

Kiürítési feltételek

A kiürítési útvonalak megfelelő szélességét, a nyílászárók megfelelő - 50 fő feletti áthaladó létszám esetén a menekülés irányába nyíló - nyitásirányát biztosítani kell. A nyithatóságban bármilyen módon korlátozott - pl. beléptető rendszerbe integrált -, kiürítésre figyelembe vett ajtók használatát vésznyitóval, vagy egyéb, a tűzvédelmi szakhatósággal egyeztetett módon kell lehetővé tenni. A vésznyitót az ajtó mellett kell elhelyezni (ez pl. a szélesebb portállal rendelkező épületek fotocellás ajtóinál okoz gondot). A kiürítési utak falburkolatának éghetősége 0,5 mm feletti burkolatvastagság felett lényeges szempont, ezt egyszerűbb figyelembe venni a burkolat kiválasztásánál, mint az utólagos cseréjénél. A biztonsági és irányfény-világításnak egyrészt egyértelműen mutatnia kell a menekülés irányát (erre az MSZ EN 1838 szabvány ad további információt), másrészt elegendő fényerőt kell ehhez biztosítania. Fontos a tartalékvilágítás kiterjedése: a minimális jogszabályi követelményt konkrét helyek megjelölésével egészítheti ki a tűzoltóság.

Felvonók

A liftek kialakítását alapvetően befolyásolja, hogy az akna tűzterjedés elleni védelemre szolgál-e vagy sem, a vonatkozó szabvány (MSZ 9113) alapján. Ennek függvényében szükséges tűzállósági határértékkel rendelkező aknaajtók beépítése. Biztonsági felvonó esetében kínos, ha a szabványos követelmények nem teljesülnek és ez csak a használatbavételnél derül ki (pl. a felvonó mérete). A felvonók tűzeseti vezérlésénél - ha a tűzvédelmi szakhatóság az építési engedélyezés során előírta - biztosítani kell azt, hogy a kiürítési állomásról (jellemzően a földszintről) érkező tűzjelzés esetén a felvonó az egy szinttel felette lévő, más légtérbe tartozó állomáson parkoljon. Erre a felvonó kiválasztásánál gondolni kell, ugyanis alapesetben a liftek tűzeseti vezérlése jellemzően egy jellel dolgozik, szelektív vezérlésnél pedig két jel (földszintről, ill. a többi szintről érkező tűzjelzés) feldolgozása szükséges.

Tűzvédelmi áramtalanítás

Az épület tűz esetén szükséges áramtalanítását a tűzoltósággal egyeztetett helyen és módon elhelyezett kapcsolókkal kell biztosítani. Lehetővé kell tenni az épület normál és a biztonsági fogyasztóinak külön leválasztását. Központi szünetmentes áramforrás telepítése esetén annak szekunder oldalát is le kell tudni kapcsolni. Több tűzszakaszból álló épület esetén a tűzszakaszonkénti áramtalanítását is biztosítani kell. Az áramtalanításra szolgáló kapcsolókat együtt, a tűzoltóság megérkezési helyének közelében, hozzáférhetően kell elhelyezni és az egyértelmű jelölésről gondoskodni kell (pl. a tűzszakasz-kapcsolókhoz a „N. tűzszakasz" felirat nem elegendő, egyértelműen utalni kell az ellátott területre, annak rendeltetésével, kiterjedésével, szükség esetén alaprajzi mellékleten feltüntetve).

Elektromos energiaellátás

A biztonsági fogyasztók elektromos energiaellátását tűz esetén legalább az adott fogyasztóra előírt működési időtartamig biztosítani kell. Az első kérdés az, hogy az épület rendeltetése, bonyolultsága alapján indokolt-e kétoldali elektromos betáplálás, vagy tartalék áramforrás kiépítése. A választól függetlenül az elektronokat a tűzhatástól védett „útvonalon" kell eljuttatni a fogyasztókhoz. Ide tartozik, de önmagában kevés a tűzálló kábel alkalmazása, az ugyanis csak a megfelelő, tűznek ellenálló rögzítő- és tartószerkezettel együtt fogja betölteni védelmi funkcióját. Vannak olyan esetek, ahol nem szükséges tűzálló kábel alkalmazása, ugyanis a vezetékeket védett térben helyezik el (pl. biztonsági felvonó tápkábelének füstmentes lépcsőházon belül vezetett szakasza) Azoknál a berendezéseknél, ahol a tűzálló kábelezésre felfűzött, önmagukban nem tűzálló fogyasztók vannak (ilyen pl. a központi áramforrásról táplált biztonsági és irányfény-világítás), meg kell akadályozni, hogy egy fogyasztó elégése esetén a teljes rendszer üzemképtelenné váljon (pl. tűzálló gerinckábelről leágaztatott lámpatestekkel).

Belső oltóvízhálózat

A fali tűzcsapok elhelyezésénél lényeges szempont, hogy a kifektetett tömlőhossz számításba vételével, a védett terület valamennyi pontja elérhető legyen (5 m sugártávolsággal számolva). A védett terület helyiségei csak ugyanabba a tűzszakaszba tartozhatnak (tűzgátló ajtón tömlőt keresztülvezetni nem szerencsés manőver). Az Országos Tűzvédelmi Szabályzat alapján lapostömlőből csak 1 darab 20 méteres tömlő elhelyezését engedi meg fali tűzcsaponként - tehát sem a 30 méteresre barkácsolt, sem a két darab 20 méteres tömlőből „összerakott" tömlők nem fogadhatók el.

Hő és füst elleni védelem

Az elvezetett füst szabadba juttatásának helyei, valamint a tűzeseti légpótláshoz, füstmentesítéshez szükséges légbeszívás nyílásai nem lehetnek egymáshoz olyan közel, hogy a füst visszakerülhessen a légbeszívó nyílásokon keresztül az épületbe, pl. a füstmentes lépcsőházba (ezt megkönnyítheti, ha a légbeszívási pontok a földszinten helyezkednek el, a füst pedig a tető felett jut a szabadba). Az elszívási, elvezetési és a légpótlási pontokat az épületen belül olyan - egyenletes - eloszlásban kell elhelyezni, hogy azok biztosítsák a terület átöblítését. Nem tűnik hatékonynak, ha valaki egy 30-40 m hosszú folyosó füstelvezetését az egyik végén beépített ablakkal kívánja megoldani. Túlnyomásos füstmentes lépcsőházak esetében gondoskodni kell arról, hogy a ventilátor működése során a lépcsőházba az átlagember is bejuthasson, azaz az előírt 75 Pa-t ne lépje túl az ajtókra nehezedő túlnyomás (ez megoldható pl. túlnyomást leengedő szeleppel). Bár az ME 04-132:1984 műszaki előírás a légveszteségeknél utal arra, hogy a lépcsőházban lehetnek nyitható ablakok, mégsem szerencsés segédeszköz nélkül, azaz bárki által nyitható ablakokat kialakítani a túlnyomásos lépcsőházak határoló falában. A nyári 35 0C-os hőségben ugyanis az össze ilyen ablak nyitva lesz, és tűz esetén senki sem fogja villámgyorsan becsukni, ez pedig nem tesz jót a túlnyomásnak...

Füstelvezető ablakok alkalmazása esetén lényeges paraméter a hatásos nyílásfelület, ami nem azonos a geometriai nyílásfelülettel. A két felület közötti kapcsolat - az átfolyási tényező - értékére kevés szakirodalmi adat áll rendelkezésre, ezért ezt érdemes idejében egyeztetni az illetékes tűzoltósággal.

A hő- és füstelvezető, füstmentesítő rendszer vezérlését a tűzoltósággal egyeztetett módon kell biztosítani. Ha a tűzoltóság előírta, akkor lehetővé kell tenni a tűzjelző központ általi vezérlésen túlmenően a kézi felülvezérlést is (ezt jellemzően háromállású kapcsolókkal oldják meg: „automata" állásban a tűzjelző központ vezérel, a másik két állásban ki- és bekapcsolható a rendszer, kinyitható és becsukható a nyílászáró)

Jelölések, feliratozások

A kivitelezés utolsó fázisában sokszor elmarad a különböző szerkezetek, berendezések jelölése, feliratozása. Ide tartoznak a tűzvédelmi áramtalanítást, valamint a hő- és füstelvezetés, füstmentesítés vezérlését biztosító kapcsolók, tablók; az ajtó-vésznyitók és pánikzárak, a fali tűzcsapok és a száraz oltóvíz-vezeték szekrényei (utóbbi betáplálási pontja nem keverendő a sprinklerberendezés tűzoltósági csatlakozásával); a külső tűzcsapok. Különös gonddal kell elkészíteni az áramtalanító, és a hő- és füstelvezető tabló jelöléseit, feliratait, ugyanis e kapcsolóknál egyértelműen (szükség esetén alaprajzon feltüntetve) jelölni kell az ellátott területeket, berendezéseket, a tűzoltásvezető informálása érdekében.

Gyakorlati próbák

Nagyon jellemző probléma, hogy a gyakorlati próbát igénylő, kipróbálandó tűzvédelmi rendszerek, berendezések megfelelő működését nem hangolják össze, illetve nem próbálják ki. Az automatikus - tűzjelző központ általi - működtetést meghatározza a tűzjelzés helye (pl. a jelenlegi gyakorlat szerint folyosói füstelszívásnál a tűzjelzés szintjén és a felette lévő, azonos tűzszakaszba tartozó szinten indul az elszívás, de füstelvezető ablakok alkalmazása esetén azok csak a tűzjelzés szintjén nyílnak). És azt is fontos tudni, hogy ami működött a normál elektromos hálózatról, tűzvédelmi áramtalanítást követően is működnie kell, majd a teljes lekapcsolást követően nem szabad működnie.

Dokumentáció

A használatba vétel keretében a kivitelezőnek nyilatkoznia kell arról, hogy a jóváhagyott engedélyezési tervnek, az építési engedély(ek)nek, az egyéb hatósági (pl. eltérési) engedélyeknek, valamint a jogszabályi és szabványelőírásoknak megfelelően végezte el a kivitelezést. Erről szakáganként szokás nyilatkozni. Mérési jegyzőkönyvek esetében fontos, hogy a mérést a szükséges egyidejűséggel végezzék el (pl. fali tűzcsapok teljesítmény- és nyomásmérése során a jogszabályban előírt darabszámú tűzcsapot kell üzemeltetni, a hő- és füstelvezető rendszernél szintén az előírt egyidejű működés során kell az elszívott légmennyiséget megmérni - pl. folyosók esetében két szint egyidejűségével). Bár magától értetődőnek tűnik, de nem az: „nem megfelelő" minősítésű mérési jegyzőkönyvet felesleges beadni a tűzoltóságnak. A nyilatkozatok, mérési jegyzőkönyvek eredeti példányát kell beadni.

A használatba vételkor szükséges iratokról egy átfogó lista található itt.

Lap teteje Ugrás az oldal tetejére

 Vélemények a cikkről

Név:
Vélemény:
 (#1) 1 2015.01.31.
1

 (#2) 1 2015.06.24.
1

Kapcsolódó cikkek
Archívum
   
Hírlevél

Feliratkozás
Leiratkozás
Kezdőlap